Bettina asszony és fiai [antikvár]

Részlet:Henny Röhming sietve haladt fölfelé a nagy berlini bérház lépcsőjén. A negyedik emeleten a lépcsőtől jobbra lévő lakásba becsöngetett. Röhming jelezte az ajtóra szegezett egyszerű réztábla. A csöngetésre az ajtó azonnal kinyílt és körülbelől negyven éves, még mindig elég karcsú, halvány urnő tekintett ki. Szerény, fekete ruha volt rajta, sápadt arca rejtett gondokról beszélt. -Ah, te vagy az Hennym! Hála Istennek, csakhogy már itthon vagy! - kiáltott föl, megkönnyebbülten sóhajtott és beengedte a fiatal leányt. -Igen, anyuskám, siettem, amennyire csak birtam, szinte elállt a lélekzetem a nagy futásban. Hanem idenézz, lelkem anyám. Idenézz! Ide, a zsebembe. Telisded-tele van pénzzel! Nyolcvan egész márkát kaptam a vázlatért. És még csak alkudnom sem kellett. Mit szólsz hozzá? Eleinte, ugy terveztem, hogy csak ötvenet fogok kérni. Azután eszembe jutott, hogy utóvégre ráérek akkor engedni az árból, ha alkudni kezdenek. De - mondom - nem is akarták olcsóbban. Kifizették szó nélkül a nyolcvan márkát. Három nap alatt egész vagyont kerestem! Röhmingné asszony bevezette a leányát a nappaliba. Szerényen berendezett apró szobácska volt ez, de az egyes bútordarabok jobb időkről tanúskodtak. A nappali szoba mellett volt a közös hálószoba és onnan nyilott a konyha. Ennyiből állott az egész lakás.