Betyárkaland [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Rabszállítás Szemeim kegyetlenül égtek, mintha jelezni akarnák hűtlen gazdájuknak, hogy e pitymallati órán inkább egy jóízű álomból való ébredés volna kedvükre való, mintsem hangosan lobogó faggyúgyertyák dülöngélő fényénél a múlt kéklő ködében tapogatózni. A tenta is kicsurgott, rá a csontszín papirosra, kövér foltjaival csúfítva híresen szép gyöngybetűimet, amelyek éledő fáradtságom okán egyre szálkásabban sorakoztak egymás mellé. Bár még kormos setétség honolt a faluban, a kakasok hangoskodása és a lassan talpra kászálódó gazdák szöszmötölése értésemre adta, hogy a hajnal közel van. - Félre hát a plajbásszal, nótárius uram! - adtam magamnak a hangot, szóval is segélve az ágyam felé vonó szándékot. - Elég volt a régi korok levegőjéből! Az emberi szóra bekacsintott a félig nyitott ajtón át kvártélyom fekete cerberusa, Maros, kit még a főnnebbi időkben kaptam Báló Márton bátyámtól. A bogárszín ebkölyköt igaz szomszédsága zálo-