Bibliai időkben éltünk [antikvár]

Részlet: ELŐSZÓ Irodalmunk történetének egyik legnagyobb érvágása, hogy az '56-os forradalom után szinte egy teljes írógeneráció külföldre kényszerült. Ha elkezdjük összeszámolni azokat az írókat, költőket, irodalmárokat, akik néhány hónap alatt elhagyták az országot, válik csak igazán érzékelhetővé, hogy mekkora veszteség érte a hazai kulturális életet (is). A nyolcvanas évek hoztak némi változást, amikor lehetőség nyílt felfedezni és megismerni a nyugati diaszpóra irodalmát. Ilia Mihály öt kontinenst behálózó irodalmi kapcsolatai, Határ Győző 1981-es Kossuth Klubbeli estje, Faludy György Kárpát-medencei körútja, Ferdinandy György egzotikummal átszőtt novelláinak fogadtatása -és még sorolhatnánk - egyértelműen bebizonyították, hogy ennek az irodalomnak a hozott értékei felbecsülhetetlenek úgy az olvasóközönség, mint a szakma számára. De bármennyire is igyekszünk, még mindig sok életmű vár „rehabilitációra". Arra a kérdésre, hogy Zend Róbert a nemzetközi irodalmi szcénán elért sikerei ellenére miért maradt ki a „felfedezésből", nagyon egyszerű a válasz. 1985-ben, épp mielőtt a rendszerváltással együtt nyugati irodalmunk irányába is kitárultak volna a kapuk, 56 éves korában elhunyt. Esélye sem volt arra, amire sorstársai közül sokan másoknak. Groteszk hangvételű önéletrajzában így ír (egyesszám harmadik személyben) saját emigráns magyar írói helyzetéről: „sosem állt még úgy anyagilag, hogy könyveit saját költségén ki tudta volna adni: emigráns magyar költőnek lenni tudvalevőleg költséges vállalkozás és Zend rossz üz-