Biborhullám/Halkuló vágyak [antikvár]

Valamennyien gutaütésesen párosak voltak, a lányok ostobán nevettek és az egyik kivette ezüst retiküljéből a kölni vizes üvegecskét és kiitta. Ezt nagyon viccesnek találták, a kövér Brunner száz pengőt nyomott a lány markába, új kölni vízre. A cigányok, akik titokban lopództak ki a szálloda étterméből a külön szobában mulató vendégekhez, szemtelenül bizalmas vigyorgással húzták az idegcsiklandó nótákat. A lányok - két fiatal segédszínésznője az egyik fővárosa színháznak -, minden pillanatban felsivalkodtak, ráütöttek a férfiak kezére és gépiesen ismételgették: No, mit csinál? Nem szabad! Három milliomos kereskedő és egy festő mulatott a lányokkal. A milliomosok, akik üzleti elfoglaltságuk mellett nem értek rá lányok után szaladgálni, a festőt bízták meg, hogy szerezzen lányokat és a festő, aki régen szerelmes volt Olgába, az egyik színésznőbe, meghívta Olgát és a barátnőjét. Egy kicsit dicsekedni akart előkelő összeköttetéseivel, szédíteni a pazar vacsorával. A festő előre megmondta barátainak, hogy ezek nem olyan lányok, akikkel mindjárt szerelmeskedni lehet.