Bikakolostor [antikvár]

Egy csodálatos tó közepén, egy elvarázsolt szépségű szigeten áll egy régi kolostor, fiatal férfiak, kutatók dolgoznak, kísérleteznek, vitatkoznak és szeretkeznek ebben a huszadik század végi paradicsomban. Idill, szerelem, merész viták, parázs szellemi élet festők műtermeiben, balladai történetek a sziget őslakóiról. Mígnem megjelenik Halupka Árpád, korunk kísértete, aki mint a savas eső, elhervaszt mindent, ami szép és emberi. Áldatlan munkálkodásához megtalálja a szövetségeseit a kutatók, az akadémikusok között, akik kiárusítják tudományuk igazságait, a társadalom és természet érdekeit… A fordulatos események, a csapongó hangulatok, a merész viták és szellemes okfejtések, az érzékletes táj- és szeretkezésleírások úgy magával ragadják a Bikakolostor olvasóját, hogy nehéz eldöntenie: pornónak álcázott szatírát vagy társadalmi gúnyrajznak maszkírozott magyar ezeregyéjszakát vett-e a kezébe?