Billie [antikvár]

Sötéten bámultunk egymásra. Franck nyilván azért, mert úgy gondolta, hogy én tehetek mindenről, én meg azért, mert ez még nem ok arra, hogy így nézzen rám. Már annyi baromságot csináltam, amióta ismertük egymást, és Francknak ebből olyan sok haszna származott, és olyan jókat röhögött nekem köszönhetően, hogy szánalmas lenne, ha éppen ezt a baromságot hányná a szememre, csak azért, mert akár rosszul is végződhet. A picsába, hát honnan tudhattam volna? Elsírtam magam. - Na mi van? Gyötör a lelkiismeret? - suttogta, és lehunyta a szemét. - Ja nem, de hülye vagyok Te és a lelkiismeret-furdalás Túl kimerült volt, hogy következetesen haragudjon rám. Meg aztán fölösleges is lett volna. Ebben sosem lesz köztünk vita. Hiszen én azt sem tudom, egybevagy különírják a „lelkiismeret-furdalást" Egy hasadék vagy fene tudja, micsoda mélyén feküdtünk, egy onnan nézve nagyon kellemetlen izé mélyén. Egy olyan szakadékféleség mélyén a Cévennes-i 7