Bővebb ismertető
Hsu közelebb lépett az inkubátorhoz, amiből tíz másodperccel a számított idő előtt előrecsúszott a padka, a jól felismerhető alakról levált az addig bőrére tapadt lepel, lepergett mint a magzatmáz, és megjelent teljes életnagyságban Andreas H. Bobrowski másodpéldánya. A bal szeme alatt szemölccsel. A tudós ült a székében, és meredten bámulta a jövevényt, kavarogtak benne az érzések, tudta, mit lát, a sírástól a megkönnyebbülésen át a rémületig minden kavargott benne. Talán a sikerélmény volt még kisebb, még váratott magára. Furcsa volt találkozni az ikertestvérrel. Hsu szemei is ugráltak a két Bobrowski között, és a döbbenettől hang sem jött ki a torkán. Henry, a második, közben felült a padon, és csak annyit mondott: „szomjas vagyok".