Birodalom és becsület [antikvár]

Amikor 1935 és 1938 között felépítették az Edifico Libertadort, hogy helyet adjon az argentin hadsereg, az „Ejército Argentino" főparancsnokságának, a húszemeletes épület volt Argentína valaha épített legmagasabb épülete. Az építkezés Augustín Justo elnök, nyugalmazott tábornok megbízásából kezdődött, aki hadügyminiszter volt, mielőtt átköltözött a Casa Rosadába, az amerikai Fehér Ház argentin, rózsaszín megfelelőjébe. Justo lényegében annyit mondott az építésznek, Carlos Pibernatnak, hogy „csinálja meg rendesen" - amit Pibernat úgy értelmezett, hogy a költségek nem számítanak. Argentína gazdag ország volt; a világ legnagyobb aranytartalékával rendelkezett és előszeretettel gondolt magára világhatalomként. Az argentinokat önelégült büszkeség töltötte el, amikor azt a szólást hallották, hogy „olyan gazdag, mint egy argentin". Ez az érzés nem volt új keletű. Például amikor a századfordulón Argentína úgy döntött, hogy új operaházra van szüksége, a kormány lényegében azt az utasítást adta az építésznek, hogy Jegyen nagyobb, jobb és pompásabb, mint a párizsi opera, a bécsi opera, vagy bármelyik másik opera a világon". Amikor a Casa Rosadától keletre eső tizennyolc acre-s telken felépítették az Edifico Libertadort, az elkészült épületet mai szóval csúcstechnológiájúnak neveznénk. Siemens gyártmányú expresszliftek jártak benne, a kommunikációs rendszerét pedig a Siemens és más német vállalatok szerelték be a német hadsereg legszigorúbb elvárásai szerint.