Bízhatsz bennem [antikvár]

PROLÓGUS Summer San Francisco Nagyjából nyolcéves lehettem, mikor zsebtolvajként debütáltam. Épp anyámmal és két nem kevésbé bohém barátjával lejmol-tunk San Franciscóban, az Embarcadero sétányon. Míg ők egy kézzel festett, „Fényem csupán a Te fényed tükre" feliratú tábla mögött ücsörögtek lótuszülésben, az én feladatom abból állt, hogy a turisták tömegéből kimazsolázzam a potenciális adakozókat, és egy szívszorító kis intéssel lekapcsoljam őket: „Elnézést, ne tessék haragudni, ki tetszene tudni segíteni anyukámat és engem egy kis apróval?" - A szokásos kérdést remegő, félénk hangon tettem fel, mintha először csinálnám; mintha borzasztóan szégyellném, hogy koldulni kényszerülünk. Az egyik hölgy - egy jóságos nagymama kinézetű nő, sarkában a férjével - kiváló célpontnak látszott. A mostani énem persze már óva intené a tapasztalatlan kislányt: az ilyen típusú néniket jobb minél messzebb elkerülni. - Elnézést, ki tetszene tudni segíteni anyukámat és engem egy kis apróval? - szólítottam meg félénk mosollyal, felemelve a fémdobozkámat. 7