Bloomsbury szerelmesei [antikvár]

A szavak hatalma A sötét napok nyitnak teret a világosságnak. Anyjának e szavaira Virginia akkor is pontosan emlékezett, amikor minden más vele kapcsolatos dologra mintha már fátyol borult volna. A szalonban függő portré egy csodaszép nőt ábrázolt, akit Virginia sehogy sem tudott összekötni a fátyol mögött rejtőző alakkal. Már kilenc év telt el azóta, hogy anyja örökre eltűnt, de a világosság, melyről beszélt, továbbra sem jelent meg. A Hyde Park Gate-en álló ház szobáira Stella két évvel későbbi halála után csak még nagyobb sötétség borult. Stella, Virginia nővére legalább némi fényt csempészett az életükbe, mert maga is olyan volt, mint egy anya. Most pedig apja is hamarosan követni fogja a két családtagot. Ha félre tudná húzni a fátylat, gondolta Virginia gyakran, ha csak még egy tiszta pillantást vethetne anyjára, lelke megtelne fénnyel. De minél inkább próbálkozott, hogy félre-lebbentse a leplet, annál sűrűbbé vált annak szövete, Virginia pedig úgy érezte, egyre inkább szem elől téveszti a jelent. Azt remélte, talán léteznek varázserejű szavak, melyek csodát tehetnek, melyek hatására felnyílhat a szeme, s megláthatja a korábban történtek és az eljövendő dolgok igazságát, lett légyen az bármi is.