Bocsáss meg, Lóri! [antikvár]

Részlet a könyvből: - Fékomadta teringette, - hordja el magát a kotyvalékjával, Klimschné! Ne bántson a vénasszony portékájával! Ki vele! Ugy sem használ ez a holmi semmitsem! - Ha nem issza meg a teát, nagyságos úr, akkor nem is használhat, - felelt Klimsch anyó stoikus nyugalommal. Nyugodtan megállt a tálcával; ezen pedig egy nagy csésze volt tele forró teával, amely nem éppen csábítóan illatozott. - Rosszul leszek, ha csak szagolom is ezt a portékát - folytatta Hohenstein úr. - Ne tessék hát hozzászagolni, nagyságos úr. Csak tessék gyorsan lenyelni! Ez a tea már sok pemberen segített. - Ostobaság! Az olyan lötty, amelynek ilyen a szaga, csak még betegebbé teheti az embert. Az átkozott csúz ellen nem használ! . . . Megértette? Semmitsem használ! ... És most ki vele, - marrrrs! . . . Lóri jöjjön, - azonnal! Klimschné anyó nem tágított és nem ingott meg. - Lórika a faluba ment a tiszteletesné asszonyhoz és érdeklődik Krusené asszony hogyléte iránt. Hohenstein úr dühösen, csapott az asztalira. - Mit szalad az a fruska ilyenkor a faluba, amikor nekem van rá szükségem, mi?