Bogáncsos táj [antikvár]

Részlet: Pohod na Bárágan 1951. június 17. éjfél. A listák zárt ajtók mögött készülnek. Sokat megértem belőlük eddigi életem során én is, akárcsak számos más ember, aki a Bánságnak nevezett területen él: az 1944-es internáltak listáját, az 1945-ben Oroszországba elhurcoltakét, a kisajátítás alá esőkét, a kitelepített nagybirtokosokét, no meg a kulákokét. Hónapok óta új listák készülnek, tegnap óta a község körül szorosabbra vonják a katonai osztagok gyűrűjét. Az arcokra mérhetetlen félelem nyomta bélyegét. Deportálások várhatók ismét. Ismét vezekelnem kell majd születésemért? Mindenre fel kell készülnünk, mondta tegnap délután négyszemközt cipész ismerősöm, Peric úr, a Kommunista Párt tagja. A mi nevünk szerepel a listán, mondta, egész biztosan tudja. Pánik vett rajtam erőt. Nelly hátizsákot varr a két nagyobb gyereknek. Elmenekülhet az ember a saját sorsa elől? Megteheti ezt egyáltalán valaki? Én mindenesetre az maradok, aki voltam, és ott maradok, ahol vagyok. Június 18., 2 óra 30 perc. A szomszédban becsapódik édesanyám kisajátított házának a kapuja. Az állambiztonsági parancsnok hazatért. Az előkészületek be vannak tehát fejezve. Az akció kezdete már csak percek kérdése. Az államhatalom tudatában van saját gyengeségének. Az osztályellenség kiküszöbölésének elvét akarja érvényesíteni. 3 óra : Döngetik a kaput és kopognak az ablakon. Június 18. éjfél. Az elmúlt éj eddigi életünktől éles pengeként metszett el. Az egyenruhások és a fegyveres őrjárat behatoltak lakásunkba. A gyerekek hálóingben a hálószoba ajtajában vacogtak. Egy tiszt hadarva felolvasta a bennünket rendelkezési hatalma alá helyező 1951:100-as dekrétumot. A rendelkezés deportálásról szól. Azonnal el fognak távolítani lakhelyünkről, egy tehervagont helyeznek készenlétbe számunkra és a holmink számára. Igazoló iratainkat bevonják, mozgási szabadságunkat