Bölcső [antikvár]

Részlet a könyvből: A faluban nem történt semmi különösebb mostanában, mindössze tán annyi, hogy Virág Ferenc meggyujtotta Jámbor Lajos hátán a szalmát, meg hogy a halastó helyét kicölöpöltette az uraság. A halastó valami ezer hold területen van kicirkalmazva, itt kezdődik közvetlenül a falu alatt és elnyúlik egészen a szomszéd falu alá. Ez meg is járná, hiszen mindenki azt csinál a földjével, amit akar, csakhogy a falualjai földek ezen a részen megoszlanak az uraság közt, meg a birtokosság közt. Igy aztán csak úgy lehet a halastavat idehozni, ha a birtokosság földjét megveszi az uraság, vagy pedig kicseréli. Megvenni ugyan egyáltalán nem lehet, mert nem eladó, meg aztán arra nem volt példa, hogy egy talpalatnyi földet is eladjon a birtokosság. Ez nem egy emberé. Ez sok emberé. Valami sok haszna nincsen ugyan benne senkinek, mert jó föld ugyan, de legelőnek van hagyva, mert a szélső házaktól gyermek s aprójószág vágja. A haszna hát csak annyi, hogy eladni nem lehet. Már pedig ez is valami. Na mindegy, okos emberek megértik egymást, az történt hát, az uraság ezt a földet kapta, a szőlőskert mellett pedig adott helyette. Mégpedig nagyobb darabot. Ez itt valami negyven hold mindössze, az pedig a szőlőskert mellett ötven vagy ötvenöt. Ami azt jelenti, hogy mégse olyan rossz hát a csere. Az is igaz aztán, csak így, papíroson, fehéren fekete, mert a falualjai földek az urasági részen még a nyár folyamán kiosztódtak volna házhelynek.