Boldog verseny [antikvár]

Deák Tamás esszéi a világirodalom személyes élményéből fakadnak. A műveket összefüggésükben vizsgálja, anélkül azonban, hogy irodalmon kívüli tényezőkre vezetné vissza őket. Vérbeli esszéíró, innen szintetikus szemlélete. Az életmű lebeg szeme előtt, ebből a szélesebb perspektívából szemléli az egyedi műalkotást. Ezért ír inkább portrét, és pályaképet, mint kritikát. Ovidiustól a nemrég elhunyt Monthelrant-ig szinte minden nagy alkotót megidéz, s úgy hisszük, elég imponáló összeállításából kiemelnünk Moliére-t, Corneille-t és Racine-t, Goethhét és Beethoven, Csehovot, Thomas Mannt, Musilt és Cálinescut. A kötet tartalmazza a modern magyar kultúra néhány alakjáról írott kisesszéjét, melyek közül főként Molnár Ferenc értékelése figyelemreméltó, és sajátos ízlését tükröző, néhol védelmező szellemes, polemikus írásait a krimiről, színházról és illúzióról, irodalomról és eszményről, valamint nyugat-németországi élményeit összefoglaló "útiessszé"-jét. A szerző, hogy az általa nyújtott világirodalmi körkép teljesebb legyen, átvett néhány írást annak idején emlékezetes sikerű könyvéből, az Odysseus üzenetéből.