Boldogasszony szolgája [antikvár]

A királyi előjogokkal felruházott légi szepesi városok törvénykezési eljárásának alapját a mgdeburgi ó-szász jogszokás, a Sachsenpiegel (Speculum Saxonicum) nevű német jogkönyv képezte. A mostani modern jogszolgáltatáshoz mérve bizony tulszigorunak lehet mondani a régi szepességi törvénykezést. A törvényelőtti egyenlőség elvét sohasem tévesztették szem elől a régi cipszerek. Náluk nem volt helye az elnézésnek. Mint ők mondták: a bíráknak nem szabad durch die Finger sehen. Aki valamelyik törvényszakaszba ütköző deliktumot követett el: hamarosan megkapta a maga failletményét, vagyis felakasztották, vagy lenyakazták, vagy felnyársalták. Ha pedig csekélyebb volt a bűncselekmény, vagy esetleg csali kihágásról lehetett szó, biró uram őkigyelme háza előtt publice kivétel nélkül mindenkire rámérték a csapszéken, vagyis a deresen a tizenkét, tizenöt és ötven lapátütéseket. Nem egy előkelő polgár fizetett életével, hogy a kegyetlen törvényeket megsértette. A tizenhárom szepesi város évkönyvei és krónikái száz meg száz tragédiás esetet örökitettek meg, amelyeknek praenobilis polgárok voltak az áldozatai. Ezért irja az egyik krónikás könyv, hogy uraknak életek örömmel van rakva, de hirtelenséggel jut nagy változásra...