Boldogság juszt is a tiéd [antikvár]

Olyan tökéletes Kovácsné, mint mondja, mindennap pontban hatkor kel, vidáman ébred, s az éjszakai krém alatt [amelyet sosem felejt el letisztított bőrére körkörös mozdulatokkal felvinni este tíz óra harminc perc körül] remekül simulnak a ráncai. Családja alszik még hat harmincig, ő addig halkan fürdő-szobázik, és - ezt már mi képzeljük így - vizelete nem csobog, csak csöndesen csurran, s a zuhany is langy diszkrécióval ömlik jól karbantartott testére. Kovácsnét, mint mondja, friss kávéillat várja mosolygós férjjel, midőn a fürdőből kilép, mert közben Kovács, a mindig tettre kész, tettre lett kész. Patyolat konyhájukban kávézgatnak kicsit, eközben Kovács mindent elmond, és Kovácsné mindent megért. Kovácsék már több mint egy évtizede értik így meg egymást, halkan csörrenő reggeli porcelánok között: kiegyensúlyozott, illedelmesen kibontakozó szerelem volt, hosszas várakoztatással [ami Kovácsnét illeti], de nem hiába, mert aztán templomi keretek közt mindhalálig, kezdetektől fogva porcicák és hangos szavak nélkül. Kovács mindig tudta, amit tudnia kellett, politikai, pénzügyi, vallási és családi kérdésekben egyaránt, és már zsenge gyermekkora óta ösztönösen használta a csavar-