Boldogság [antikvár]

Táblái kopottasak, enyhén elszíneződtek. A könyvet ázás érte, néhány oldala foltos, enyhén hullámos.
A Honvédő Háborút követő időszak egyik jelentős regényalkotása, mely a nagy szovjet nép legyőzhetetlen életvágyát és építőakaratát sugározza. Főalakja a súlyosan megrokkant Voropájev ezredes, aki betegsége következtében kénytelen a győzelem küszöbén megválni diadalmasan előretörő csapatától. Úgy érzi, el kell rejtőznie valamilyen elhagyatott zugban mert jövője céltalanná vált. De nem számol azzal, hogy ő bolsevik, a Párt neveltje és jellemétől idegen az effajta beteges érzékenykedés. A felégetett, feldúlt Jaltában letelepülő Voropájev rokkant társai között magára talál, mozgásba hozza, szervezi, irányítja, újrateremti környezete életét és belekapcsolja az újjáépítés egyre gyorsabban, egyre vidámabban lüktető áramkörébe. A regény igazi hőse voltaképpen nem is Voropájev, hanem az az újfajta öröm, az a felsőbbrendű életérzés, mely csupán a szovjet embernek jutott osztályrészül, s mely nem önző, egyéni boldogság csupán, hanem a közös népi boldogság része.