Bolyai [antikvár]

BIBLIOTHECA TELEKIANA Miután 1860. január 27-én a hűséges gondozó, Szőts Júlia remegő kézzel leírta, hogy „ így már nints mit tagadni, a Kapitány Úr nints többé ", a marosvásárhelyi várparancsnok Bolyai János minden írását lefoglaltatta, utasítást adott, hogy rakják azokat ládákba és vigyék be a várba. (Kiss Elemér: Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékából) Életét, 25 éves korától, elsősorban emésztési zavarok, idült gyomorhurut és székrekedés kísérte végig. (Kiss Elemér - Oláh-Gál Róbert: Újabb fejezetek Bolyai János életművéből) Bedőházi sem tudott fölébe emelkedni annak a kisvárosi gyűlöletnek és megvetésnek, amely a két Bolyai közül a fiút, a matematika történetében a sokkal nagyobbikat, halála után még negyven évvel is üldözte. (Dávid Lajos: A két Bolyai élete és munkássága) János utolsó haragját az öreg Bolyai nem éri meg. Már a temetőben nyugszik, mikor végrendelete újra felkavarja fia indulatait. Könyveit ugyanis a vásárhelyi kollégiumra testálta, s ezt János „gaz vagy aljas és gonosz, lelketlen, istentelennek mondható tett"-nek nyilvánítja. (Benkő Samu: Apa ésfiú. Bolyai-tanulmányok) Egyértelmű tehát a fentiekben idézett két levélrészletből, hogy a tekintélyes Gauss méltányolja és kiemeli Bolyai János hadmérnöki hivatását és tiszteli rendfokozatát, amikor elismeri régi magyar barátja fiának matematikai, geometriai zsenialitását, „nem-euklidesi geometriát 9