Bolygó magyarok [antikvár]

Részlet a könyvből:A Szecsődy családAz orleáni kapunál, a "Vöröshegy" templom tornyában ötöt kondított a harang. Mintha a magasból füstfelleg terült volna az utcák fölé, szitáló köd ülte a várost. Már égtek a villanylámpák, fényük megtört a megázott aszfalton, mint az üvegen a lehelet. Az orleáni sugárút és a Maine utca torkolatánál éles csikorgással fékeztek le az autók. A közlekedési rendőr lihegve dolgozott az összetorlódott kocsik tömkelegében. A vontató lovak prüszkölve fújták a párát, a triportőrök fütyörésztek, a gyalogjárók szinte megszakíthatatlan folyamban hullámzottak át a kocsik hagyta térségeken, mint a folyam a szirtek között.Szombat délután öt óra volt. Páris népe most fejezte be heti munkáját. A gyárak most fizettek, a konfekciósok most szállítottak, a kereskedők most adtak és vettek a gondolat gyorsaságával.A kis bárok és bistrók nikkelveretes szamovárjaiban már gőzölgött a friss fekete, s a pultok előtt egymás hátán tolongott és itta meg a szokásos aperitifjét, fehérborát, ánizspálinkáját vagy a hajtóka ürmösét a munkából hazafelé térő.