Bolyongások New Yorktól Alaskáig [antikvár]

Részlet a könyvből:Partra szállok Canadában. A part már nem lehetett messze, de - mint oly gyakran az Atlanti-óceánnak ezen a részén - köd lepett meg s úgy megfeküdte a lustán hullámzó vizet, mint valami vastag, puha, fehér vattagomolyag. A Canadian Pacific derék hajója lassan, óvatosan tapogatózva haladt angolországi utasaival Canada felé. Szinte tapogatta a tapadós fehérséget, melybe öt méternyire se lehetett belelátni. A naptár június elejét írta, de ugyan elkelt a jó meleg télikabát. Nem fél-, de negyedgőzzel haladt hajónk nyugat felé. A ködkürt szinte percenként adta a figyelmeztető jeleket, amire sehonnan nem jött felelet. Új-Foundland körül északnak meglehetősen elhagyatott a víziút nyáron is, télen meg egyszerűen befagy, mint tudjuk. Hirtelen, váratlanul szét lebbent a ködfal; mögötte ragyogó napfény ömlött a szelíden fodrozó hullámokra. Part közelébe értünk. Jobbról is, balról is földség szegte be a látóhatárt. A Belle-Isle tengerszoros bejárója előtt álltunk. Jobbfelől Labrador komor, sötét, alacsony hegylánca nézett velünk farkasszemet, balfelől Új-Foundland északi pattja integetett. A kapitány teljes gőzt vezényelt s hajónk irányt vett a Szent Lőrinc-folyam torkolattölcsérébe. Canadai vizén siklottunk előre...