Bomlás [antikvár]

Részlet a könyvből: "Hétfő Basia késett. Már megint. Tudjuk, tudjuk, a kis Jusztinkája beteg. Ha pedig a kis Jusztinkák betegek, az nagyon nem jó. De nem túl sűrűn betegeskedik ez a kis Jusztinka? Ilyen gondolatok futnak át a fejünkben, miközben bankfiókunkba betér az első ügyfél. - Jó napot kívánok! - Jó napot, jó napot! - Üdvözlöm a szép hölgyeket! És persze az urat is! - fordul felém mosolyogva az ügyfél. - Mi lesz a mai harci feladat? Kis átutalás? - mosolygok vissza. - Pénzfelvét. - Folyószámláról? - Betétről. - Ó... idő előtt megszünteti a lekötését? - áll fel Basia az asztala mögül. - De hát így elveszti a kamatokat! - Sajnos - mondja az ügyfél. - Mert ha még bent tartaná, akkor megkapná a... tudja... a kamatot. - Basia érthetetlenül makogja ki az utolsó szót. - Úgy jött ki a lépés, hogy sajnos nem tehetem - válaszol a férfi kedvesen. -- Tudja, bankunk szereti azokat az ügyfeleket, akik sokáig benn tartják a pénzüket! - mosolyog Basia. - Tudom, tudom, de remélem, azért a mi viszonyunk nem romlik meg - válaszol a férfi ugyancsak mosolyogva. - Ha-ha - nevet Basia -, én is nagyon remélem. Mirek, szüntesd meg az úr betétjét! - Azonnal - válaszolok, és miután Basia leül az asztalához, kedvesen megkérdezem tőle: - Basia, megerősítenéd nekem ezt a tranzakciót? - Küldd át! - Küldöm - mondom, és kedvesen nézek rá. - Nem jött meg, küldd át még egyszer! - mondja Basia fanyarul..."