Bonyodalom a földszinten [antikvár]

Részlet:Itt, ahol az új negyed emeletes házai olyan büszkén ágálnak, akár egy nefelejcs-mintás abroszon az élükre állított gyufásskatulyák magasodik egy hatalmas blokk, amely semmiben sem különbözik a többitől, esetleg annyiban, hogy ez volt az első kísérleti építkezés. Ezt persze csak az itt lakó beavatottak tudják, s ök sem mind. Igaz ugyan, hogy makacs kitartással hull róla a vakolat, de évenként kijavítják, s így hasonlít a többiekhez, a hibátlanokhoz. Idegen észre sem veszi a különbséget. Valami azonban mégis megkülönbözteti a testvérépületektől: az utcai bal földszinti lakásban hónapok óta nem gyúl villany, zárt ablakain nem üvölt ki a nyári estébe egyetlen táncdal-énekes tévé-sztár sem hörögve, hogy ,,Ádám, hol vagy "Bár ami azt illeti, a sötét, zárt ablakú lakás nem tünt fel senkinek sem. Miért is tűnt volna fel, nem történnek itt rejtelmes dolgok, nem chicagói sikátor ez, nem Dallas vagy Atalanta, nem sötét bűnök bűzös csatornája. Nálunk Hasfelmetszö Jack Loz in p7ic*-et játszik, s ha néha kihúz hat lejt, az egész büfé felhördül. Az árnyas sétányokon, a holdfényes sétatéri padokon, a Pap kertben, a Szejkén,* Zsákbamacska, sorsjegy.