Bori garnizon [antikvár]

A magyarországi zsidóságra 1944 március 19-én rázúdult a balsors. A németek megszállták az országot. Vasárnap reggel már száguldottak a német autók, gépesített erők Budapest utcáin, - zengett a beözönlő német katonaság végeláthatatlan soraitól a város, gúnyos üdvözlésekkel intettek be a villamosokon utazók közé - a gyalogjárók riadtan és sápadtan húzódtak a házfalak mellé. Megszálltak a németek! Futótűzként terjedt el a hír. Megszálltak a németek! Senki sem tudott biztosat. Voltak jólértesültek és tájékozottak, akik lelkes kalaplengetéssel köszöntötték a „szövetségeseket", - a nagy tömeg tájékozatlanul hömpölygött az események forgatagában és egymásnak adták szájról-szájra a villámgyorsasággal végrehajtott intézkedések híreit. Megszállták a pályaudvarokat. Német őrségek a rendőrséggel karöltve igazoltatták nemcsak a pályaudvarok utasait, de mindenkit, aki a környékre merészkedett. A zsidókat azonnal félreállították és elhurcolták. Ez volt a bemutatkozás. Néhány órával napfelkelte után. További sorsunk nem volt kétséges. Az összes szállodákat lefoglalták. Az ottlakókat kizavarták az utcára, csak néhány jobbindulatú szállodaportásnak sikerült egy-egy vendég poggyászát megmenteni. Aki gyanútlanul bemerészkedett valamelyik szállodahallba, az legjobb esetben is egy német gorombasággal, ha megúszta.