Borika [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Szelíd magasságú dombok között kis falu húzódik vastag hótakaró alatt. A házakból fehér füst száll az égre, a konyhákban töltött káposzta rotyog a fazekakban. Fiatalok látogatnak el öreg szülőkhöz, jó cimborák ülnek a terített asztal mellé, a fehérhasú kancsókból piros bort töltögetnek, s el-elkoccintják az óesztendei búcsúztatót. A halkan szálldogáló hóhullásban a falu közepéről felhangzik néha, a legénykék lármája, az óesztendő elkergeté-sét tanácskozzák meg nagy buzgalommal. Egy ilyen gyorsan öregedő szilveszter este az egyik faluvégi kis házban, kicsiny szobában csak a hó világít meg a tüz lángja. Az asztal mellett ketten ülnek, két ember a férfiévek elejéről, kezükben koccintásra emelt pohár, a pohárban savan3^kás piros bor, amilyent ezek a zord havassal szomszédos dombok teremnek. Kora délután a pitvarban valaki megkopogtatta az ajtót. A menyecske éppen a kalácsot szedte ki a kemencéből, amit újévre sütött, s rakta a nagy dagasztótekenőbe. Egy kicsit megszeppent a kopogtatásra, hátha va-