Bővebb ismertető
Ahogy Kekez ott fent ült a domb tetején abban a tavaszeleji délutánban, vidámnak és elégedettnek látszott. Szótlanul ült és belebámult nagy, szürke szemeivel a tavaszba.
Kora délután volt, amikor kijött ide, még mérgeszöld volt az arasznyi búza, de most, amikor a nap már elolvadt az égen, aranyzöld lett a határ és oly nyugodt, mint egy alvó leány tejfehér arca.