Borszeszláng [antikvár]

Kiadói borítója halványan foltos, szélein kis szakadásokkal. Előzéklapján ex libris.
Részlet a könyvből: "- Félsz, kisfiam? Helvey Feri nem fél! Ezt mondja apám és erősen fogja a kezemet. De én félek. Éjszaka nem féltem. De most félek. Éjszaka sötét volt, meleg volt és lárma volt. Lakodalomból jövünk. Amíg az utcára ki nem léptünk, muzsika zsongott a fejemben és fél pohár bor. A hajnal félelmetesebb, mint az éjszaka. Belekapaszkodom apám kezébe. Másik kezét a húgom fogja. Ő még nem fél. Túlságosan is elfoglalja az, hogy járjon, lábait felemelje és megint elhelyezze, hogy lélegzetet vegyen, hogy éljen. Egész éjjel jól aludt egy távoli szobában. Helvey Ágó-Bágó. Fekete hajú, szürke szemű, a szeme nagyobb, mint a szája. Az arca rózsás, betegen csillogó. (Négyéves korában halt meg. A tüdeje, persze.) A hajnal: világvégi sivatag. A hajnal: az elmúlt idők emlékezetének lassú, kínos vánszorgása. A hajnal a nagyvárosban: Babilon romjai. Az éles fényű meztelen égen mindenütt sötét tornyok párkányzata. Az utcák elvesztek, az emeletek kigyulladnak, és lobogó, anyagtalan fényben lángolnak, de nem égnek el. A kemény tündöklésben minden körvonallá tömörül, árnyékká lényegesül, hideg, távoli és elhagyott. Először látom a hajnalt, fázom és félek. De nem csodálkozom semmin."