Börtöneim [antikvár]

Silvio Pellico, Alessandro Manzoni után az olasz romanticizmus legnépszerűbb képviselője, 1789. június 25-én született a piemonti Saluzzóban, régi katolikus családból. Szorgalmasan tanult. Piatalon négy esztendőt töltött az enciklopédisták hazájában, Franciaországban, s az akkoriban divatos tanok mély hatást gyakoroltak fogékony lelkére. Korán fogott az íráshoz. Mesterei Alfieri és Foscolo voltak, a hazafias klasszicizmus hirdetői. Első müvei közé való a «Francesca da Rimini» c. tragédiája. 1815-ben adták elő Milánóban, majd a többi nagyobb olasz városban. Pellico neve e darab révén egyszerre híressé lett úgy Itáliában, mint a külföldön. Maga Byron lefordította angolra. Pellico életének és írói pályafutásának további kialakulására döntő hatással volt az 1818. esztendő. Ez év végén indult meg ugyanis Milánóban a «Conciliatore» szépirodalmi és társadalmi folyóirat, mely nemsokkal megjelenése után a nacionalista érzelmű romantikusok harcias szószólójává lett. Romantikusok és klasszicisták akkoriban a politika terén is más utakat tapostak, más célok felé törekedtek. Az irodalomban ugyan azért sem választotta a két tábort akkora ür, mint a többi nemzetnél, mert az olasz klasszicisták éppúgy merítettek nemzetük múltjából és hagyományaiból, mint maguk az olasz romantikusok...