Boutique [antikvár]

A művészethez menekültem, Mert a művészet az nem hazudik A zene a virág a festészet, Az mind igaz; és szép körülöttem És milyen jó; hogy még a halál sem hazudik . BEVEZETÉS EGYETLEN KATIKÁM EMLÉKÉRE 1973, az év utolsó napja. Már két éve foglalkozom a gondolattal, hogy papírra vetem és megpróbálom lefesteni szavakban eseménydús életemet nektek, Linda és Steven, drága unokáimnak. Történetemből megtudjátok, hogy mi, a régi generáció, teljesen olyanok voltunk, mint ti, mai fiatalok. Tele szexuális vággyal és azzal a kívánsággal, hogy szabadon röpüljünk mindenfelé. De a mi régi generációnk nem engedte, hogy kimutassuk őszintén természetünket és kívánságainkat. Nekünk harcolni kellett vágyainkért és talán ezért volt az életünk izgalmasabb, érdekesebb és boldogabb. Ti ma szabadon választhatjátok meg életeteket és ezért természetesnek vesztek mindent, így megértem flegmaságotokat. Ma kezdem el könyvemet, mert ma két éve vesztettem el az én gyönyörű, egyetlen gyermekemet, a ti édesanyátokat. Nem akarom, hogy könyvem szomorú legyen, hisz akkor nem én lennék az írója, aki nevetve jöttem a világra és nevteve fogom azt valószínűleg elhagyi. Próbálom őszintén, jókedvűen elmondani tarka, változatos életemet. Linda, te itt voltál nálam ma látogatóban. Elnyújtózva feküd-