Brazília [antikvár]

Részlet a könyvből: LÉGHAJÓN BRAZÍLIÁBA. Szilárdul föltettem magamban : ha Brazíliába utazom, lehetőleg léghajón megyek. Úgy gondolkodtam : ha igaz, hogy földünk összezsugorodott csillagzat, Dél-Amerika itt van a szomszédban, szinte Európa láthatárán. Ha meg mégsem igaz, hogy a világrészek ily közel jutottak egymáshoz s úgyszólván egybezáródtak: a föld még ma is a régi, végtelen, tele titokzatos idegenséggel. Ha úgy fogom föl, hogy Brazíliáért a messze idegenbe kell utaznom s azt várom, hogy azért fog majd érdekelni ez a föld, mert messze van és idegen, exotikus és nehezen elérhető : nem vonz annyira. Nem vagyok sem természetbúvár, sem néprajzkutató. Semmiképpen sem az én dolgom, hogy a sötét földségek titkait leleplezzem - amelyeket sajátságos ellenmondáskép fehér foltokként ábrázol a térkép - nem az én feladatom, hogy a piranhák falánkságát, vagy a fejvadászok balzsamozó művészetét magyarázzam. Meg voltam győződve és így láttam a dolgot, hogy Brazília közel van, olyan földet fogok benne találni, amelyhez sok szál fűzi az európait s ahol otthon érezheti magát. Ilyen nézőpontból akartam bepillantani ebbe az országba. Utamat igazában kirándulásnak tekintettem, barátságos futó látogatásnak a szomszédban. Még ha a földgömb felét kell is megkerülnöm érte. Annál inkább.