Bronzugatás [antikvár]

Minden hang más-más érzetet kelt. "C" - cipőtalp. "D" - konyhában gunnyasztó öregasszony. "E" - házmesterlakás. "F" - lakattal záródó emlékkönyv. "G" - aluminium villa. "A" - némafilmekben a színészek tátogása. "H" - kórházi vaságy. "C" - kölni illat. Jó ez a nyugalom. Két ölés között rágyújtok és gyakran eltűnődöm azon, hogy a Bibliában meg van írva: össze kell szedni a tehenek hamvait, hogy vétkektől megtisztító vizet készítsenek vele. De itt senki sem törődik az ilyesmivel. Ott állok meztelenül. Magasságom százkilencven centiméter. Súlyom nyolcvanöt kiló. Hajam fekete és sűrű, bajuszom sötétbarna, szakállam vörösesbe hajló. A bőröm már nem feszes, itt-ott súlyfölösleg is van rajtam, és hiába nézem magamat a tükörben harminchét éve, nem szeretem magam, egy pillanatra sem szerettem magam soha, legjobb esetben is idegenkedtem magamtól, de leginkább utálkoztam. Tépd le az arcod!