Búcsú Európától [antikvár]

Tíz óra elmúlt. Claire estélyiruhában járta be a szobákat, a sarkában Henryvel, aki nagy tálcát tartott a kezében. Claire cigarettával tömte a kisebb-nagyobb tartókat, az asztalokra a poharak sorát rakta ki, ellenőrizte, hogy a feketekávés burák alatt mindenütt van-e szesz, rendezgetett, lelkiismeretesen és kissé lelkesen. Ő a nagy szalón karosszékében olvasott, ahonnan végiglátott az egész lakáson. Priugle középkori esszéi nagyon lekötötték, lázadozva gondolt arra, hogy nemsokára csengetés tépi szét a csöndet, akkor kénytelen lesz a könyvet letenni és órákig, talán reggelig beszélgetni, inni és táncolni, emberekkel piszkolódni, hazudni, mert persze ezek a felületes néhány órás együttlétek nem történhetnek meg erőltetett általánosítások, hazug énkijátszások, a színészi munka bizonyos alacsonyabbrendű teljesítményei nélkül. Nem is tudta pontosan, hogy Claire kiket hívott meg s hogy a meghívottak kiket hozhatnak magukkal. Lapozás közben megadóan elhatározta, hogy újra a régi módszerrel ússza meg az éjszakát: Ő fog beszélni, csoportról-csoportra járva, hogy ne legyen kénytelen másokat hallgatni.