Búcsú Recsktől [antikvár]

AJÁNLÁS Első ízben fogok a kezemben egy Recskről szóló írást, melyet nem recski írt! Ezt azért szeretném kiemelni, mert sajnos igen jelentős társadalmi erőktől egyre gyakrabban hallom, hogy nem szabad örökké a múltban „vájkálni" hanem inkább a jövővel kellene foglalkozni. A szándék persze egyértelmű, az szeretne a múlttól megszabadulni, akinek a múlt súlyos tehertételt jelent, főként, hanapvilágrakerül. Természetesen egy hazafi, de még egy átlag ember is ragaszkodik a nemzeti múlt tárgyilagos elemzéséhez, mert csak a múlt pontos ismeretére alapítva haladhatunk előre a jelenben és már nem is merem mondani, egy tisztább, csak is egyedül a magyar nemzeti érdekeket szolgáló társadalmi élet felé. Ahhoz, hogy felemelt fejjel járhassunk, ahhoz bizony ismernünk kell a múltunkat. Még akkor is, ha csak mindent szeretnénk kitörölni belőle vagy éppen csak szemet hunyni. A II. Világháború után a „baráti" megszállásból a szovjet-orosz diktatúra lett. Itt kell megállapítanom, hogy Magyarország, a magyar emberek alapvetően demokratikus beállításúak, úgy hogy hazánkban csak idegen hatalom megszállása alatt volt diktatúra. S itt kapcsolódok a recski témához. A magyarság legjobbjai, főleg fiatalok, de idősek is szép számmal léptek fel az elnyomó katonai megszállás ellen. Tehát a magyar nép sohasem nyugodott bele egy idegen megszállásba. A diktatúra természetes reagálása volt, hogy a fejet nem hajtók, a szervezkedők ellen rögtön fellépett és mindenkit, akit ellenségnek minősített, vagy akiről csak feltételezte, hogy ellenség lehet, kiemelte atársadalomból. Ez finom kifejezés, hogy akiemeltség jelentette 5'