Búcsú Rómától [antikvár]

Egy fiú szelte át az erdőt, lázadókat keresve. Lova csendesen vitte hátán gazdáját, patáit óvatosan rakosgatta, nem akart zajt csapni. A fiú lassan félrehajtogatta az útjukba kerülő ágakat, vigyázva, nehogy megcsörrenjen mellkasát védő páncélja, mely alatt rikítóan vöröslött tunikája. Lábán saru és lábvért egyik keze szüntelenül kardján pihent, hogy bármikor elő tudja rántani hüvelyéből.- Spartacuséknak valahol itt kell lenniük - gondolta. - De miért pont engem kellett küldeni? Miért nem tudtak valaki mást, aki alkalmas a feladatra?A fiú, akit Deleusnak hívtak, Spartacusék táborát kereste, de nem önszántából. Felettesei, a hadvezérek megparancsolták neki, hogy keresse meg a szökött rabszolgákat, és ha találkozik akár csak eggyel is, ölje meg. A rabszolgákra a római légió titokban akart lecsapni, így nagyobb volt az esély a győzelemre. Sajnos Spartacusék már többször arattak diadalt felettük, és a hadvezérek, illetve maga Róma is egyre dühösebben áhította a rabszolgák pusztulását. Jelenleg Mutinától délre tanyáztak, és mióta kitörtek Capuából, egyre nőtt a számuk: az emberek több helyen fellázadtak Róma ellen.