Budapest [antikvár]

A KORONAHERCEG-UTCA. - A XIX. század végén. Valamikor régen éppenséggel nem kellett az írónak bocsánatot kérnie, amiért az első pár sorral nem viszi az olvasót témája érdekes kellő közepébe. Magam is soká töprenkedtem, miképpen kerülhetném ki a hosszú és száraz leírást, próbáltam is kezdetül néhány dialógust kifaragni hősöm és hősnőm közölt, de mindenképpen arra a megismerésre jutottam, hogy a színhely ismerete nélkül az olvasóval nem tudom magamat megértetni. A világosság kedvéért le kell mondanom a megvesztegető érdekes kezdetről s szárazon, pedánsan leírom regényem színhelyét, a Koronaherceg-utcái. Budapestnek legfővárosiasabb és legfalusiasabb utcája ez. Este kilenc órakor már alszik. A trafikosüzlet kivételével, mely csak legutóbb nyílt, minden boltja ilyenkor már be van csukva. Ennélfogva ember alig jár már benne. Nyáron a Rémi kioszk egy-egy fagylaltozó társasága szokott rajta keresztül hazasietni : ez az egész forgalma. A hangos beszéd és kacagás idegenszerűen hangzik benne vissza : nem idevaló többé s a házak falai fölriadnak szürke álmukból. Sötét és félelmes utca ez, mint a falué, akár itt, akár a külső csömörei úton egyaránt nem jó járni éjszaka.