Budapest Boulevard [antikvár]

Prológus - Baszd meg ha ezt megírom, téged ezért megölnek. Még itt, Magyaroroszágon is! - Téged talán nem? - Én Arany Tolht kapok majd a tényfeltáró cikkért. Aztán ölnek meg. - Nem hiszem, hogy ilyen éles lenne a - Nem hiszed?! Hát én meg tudom, cseszd meg! Te dolgozol olyan helyen, ahol alapkövetelmény a paranoia, most mégis ' ; nekem kell bizonygatnom, hogy ezzel a saj át torkodra helyezed (' | a konyhakést? Sőt: meg is húzod a pengét! i i - Szóval nem akarod lehozni? 1 j - Nem erről van szó! Nem akarom, hogy kinyírjanak! - Ez Magyarország. Itt nem nyírnak ki ilyen miatt senkit. - Nem? És Fenyő János? Vagy Prisztás? Boros? - Az más volt. - Más a faszt! Útban voltak valakinek, és ez lett a vége. Ha végigcsinálod, te is útban leszel. Ezt akarod? - Mégsem kussolhatok csak úgy! Tennem kell valamit ellene! - Miért nem fordulsz a főnökeidhez? Az egyenes út nem lenne most rövidebb? Ha végre egyszer félretennéd a szokásos üldöztetési mániádat? - Hah! És én vagyok naiv?! Gondolod, hogy nem ezzel kezdeném? - Szóval, ezen már túl vagy. - Még nem. Tudod, mi volt eddig, ha valami újat hoztam?