Budapesti ködharangok [antikvár]

"Magyarul beszélő személyi titkárt keresek." Ez a hirdetés kelti fel a genfi egyetemista, Francois Karolyi figyelmét, s így kerül alkalmazásába egy éltes, tolószékhez kötött 56-os menekültnek, Georges Tóthnak. A kezdeti regényfelolvasásokat mindinkább bensőséges beszélgetések váltják fel, amelyek során tanúi leszünk a halálára készülő férfi megszállottsággal határos, ám szinte hangtalan ütközetének, amit nyomasztó emlékeinek lidérceivel szemben kell megvívnia. Frédéric Lamoth nem leplezi: regényében saját gyökereinek felkutatására tesz kísérletet. Az elbeszélés égelmében ez maga a feloldás, egyben az írói pálya kezdete. A Budapesti ködharangok legfőbb érdeme a fiktív és a valóságos elemek mesteri elegyítése, valamint az idői síkok, a jelenetezés és a leírás lassító kellékeinek diszkrét váltásai. Ezekből táplálkozik a mű sejtelmes, félárnyékos atmoszférája.A regényben megelevenednek a múlt századi Magyarország történelmi sorsfordulóinak pillanatképei, a sajátos kulturális motívumok, amelyeknek köszönhetően a honi olvasó - e múlt "kihantolása" során - jórészt ismerős környezetben érezheti magát.