Budapestiek [antikvár]

Részlet: A forint A forintot, amelyről itt szó van, Soroksáron hamisították. Kiveszőben lévő nemének egyik utolsó példánya volt, egyébként kitünően hamisított, csak egy kissé zsíros tapintású, szabályszerű, kerek forint. A hamisító - sötét és ádáz paraszt - egy kora tavaszi hajnalon bejött vele Budapestre. A keleti pályaudvaron kérdezte meg; fekete gubájában lassan és körülményesen kiszállott, a Rákóczi-úton azonban már úgy sietett, mint akinek rendkívül sürgős a dolga, gyorsan benyitott egy zsúfolt fűszerüzletbe, öt krajcárért szalonnát kért, megkapta, a kasszához ment, fizetett, visszakapott és eltűnt. A forint ott maradt az üzletben, a kasszában, a fiókban, egy kis fatálban. Amikor a hajnali forgalom egy kissé enyhült, akkor Lőwy, a kereskedő, szemügyre vette a fatál tartalmát. Rövidlátó szeme megakadt a forinton; gyanakodva nyúlt utána; kiemelte a többi ezüstpénz közül; undorral érezte meg zsíros tapintását, megpengette a márványon és bensőséges káromkodásra fakadt. - Dögölj meg! - mondta fogcsikorgatva. - Melyik lehetett az a betörő?