Budapesttől San-Franciscoig [antikvár]

Bármennyire haladjon is az idő, bármennyit morzsoljak le abból a quantum évből, mely a végzet jóvoltából rendelkezésemre áll, mindinkább megerősödik bennem az a meggyőződés, hogy a leghathatósabb és a leggyorsabban felhasználható művelődést utazás útján szerezhetjük meg. Egyedül az utazás adja meg azon önállóságot, mely nélkül az életben folytonos hányattatásnak vagyunk kitéve és mely megbecsülhetetlen kincs jövőnkben, boldogulásunkban. Az utazás fejleszti elménket és élesiti azt oly irányban, hogy gyors feltalálás útján rögtön a helyzet uraivá lehetünk. Utazni azonban nem mindnyájunknak lehet. A kenyérkereset röghöz kötöttsége megakadályoz abban, hogy megszerezhessük a tökélynek ama fokát, melylyel könnyebben, jobban és gyorsabban boldogulhatnánk az életbe. Kell tehát eszközök és módok után néznünk, melyek által eme hiányt helyrepótolhatjuk és ezt feltalálhatni vélem abban, hogy útleirások olvasása által mintegy beleképzeljük magunkat az illető helyzetbe és igy, habár csak mintegy surrogatumot is, de némi tekintetben mégis elsajátíthatjuk az utazás nyujtotta kiváló előnyöket.