Bujdosó szó [antikvár]

Részlet a könyvből: "Harmadnapja esett az eső, szürkén, lomhán, sűrűn, mint az égett szalma pernyéje, ami úgy megragad az ember mellén, ha belélegzi, az orrába, ha beszívja, hogy ítéletnapig se mossa ki onnét semmi, még Medgyesi nagytiszteletű úr prédikációja sem, pedig őnála aztán senki sem üldözi jobban az ördögöt meg ezer nyavalyáját ezen a vidéken. A bodrogparton akkora gödrök tátongtak már, hogy jaj volt a szekeres embernek ha arra tévedt, és a magas grádicsos estráda, melyet a deákok építettek a régi minorita kolostor elé, hol az elholt nagyságos fejedelem akaratából a kollégium székel, pattogó, recsegő jajgatással készült összeomlani. Azt is elmosta az eső, akárcsak Pósaházi professzor meg a puritán Mártonfalvy Tóth György vitáját, ami fölöttébb szép és bölcs lehetett, ámbár a köznép, amely még Kispatakról is átjött meghallgatni, kevesebbet értett belőle akár a nádi béka brekegéséből, olyannyira teleaggatták, kiékesítették azt a deáknyelv ezer fondorlatával. Talán még ángilust meg svékust is kevertek bele, ami éppenséggel nem ment volna csodaszámba, minthogy Pósaházi János már alumnus deák korában megjárta mind a külországokat, Mártonfalvy Tóth György meg egyenesen Albionban tanulta a mesterségét, s oly evangéliumot hirdetett, ami szerint - természeténél fogva minden ember egyenlő."