Bűnangyal [antikvár]

Az év elején került hozzám ez a vaskos gépiratköteg. Meglepett, először ís az, hogy ennyi idő után honnan a csudából bukkant rám a küldője, egy bizonyos Ragnar Bjorgen úr, akivel volt szerencsém skandináviai tanulmányutamon találkozni Másodszor meg azon képedtem el, hogy miért papíron küldték, amikor abban az időben, amikor ez a kézirat született, már javában számítógépen íródtak a szövegek. Talán a lemez, amire rámásolták, már megsemmisült, vagy lekopott róla a tartalom. A papír, úgy látszik, jobban bírja az idő ártalmait, megmarad, s lám, el tudom olvasni, és így meg tudom osztani az olvasókkal ezt a nem mindennapi történetet A paksamétába, melyet postai úton, szürke csomagolópapírba burkolva, portóbélyeggel ellátva kaptam, belekeveredett néhány általam nagy érdeklődéssel tanulmányozott kordokumentum, szinopszis, ajánlólevél, pályázati irat Hos^s vívódás után úgy döntöttem, hogy ezt is csatolom a regény közléséhez, hátha a kíváncsi utókor javára válik, megtudják belőle, hogyan működött a kultúra támogatása évszázadunk elején egy bőséges emberöltővel korábban. A regény cselekményéét szálon zajlik, Az egyik hőse egy középkorú férfi, aki visszatekint a magyarországi rendszerváltás idején szőtf ábrándjaira, megélt csalódásaira. Szoros, ám csak virtuális kapcsolatban van huszonéves fiával, aki az Egyesült Államokban dolgozik; szállnak az elektronikus levelek, folynak a képernyős beszélgetések. Az apa egy internetes kalandozás során megismerkedik egy nála jóval fiatalabb nővel, aki nem találja a helyét a posztmodern korszak szórakoztató iparában. Bár tehetséges énekesnő, de lázadó szelleme és zűrös életmódja miatt kiszorul a mainstream zenei világából, A két magányos ember végül találkozik, szenvedélyes, ám meglehetősen lehetetlen kapcsolat alakul ki köztük. Viszonyuk az önpusztítás hatá-