Bűneset nem történt [antikvár]

Bűneset nem történt!? Délután két óra. A gimnázium kapuján, tódulnak kifelé a diákok. Egyesével, kettesével, csoportba verődve özönlenek az utcára. Éhesek, fáradtak, de fölszabadultak is, mert május eleje van és nemsokára vége lesz a tanévnek. Van e ennél nagyobb öröm ? Csöndes Erzsike magányosan, szomorúan lépked lefelé a lépcsőn. Matekból bukásra áll! Ezt, ma közölte vele a tanár úr, ridegen, fenyegetőn. De hogy közölje ő ezt az anyjával? Ezen töpreng. Sovány kis arcán, redőket szánt a gond. Az is bántja, hogy őt, senki nem kíséri hazafelé. Se fiú, se lány! Se udvarlója, se barátnője nincs! Lassan halad, fél órába telik, mire hazaér. Nem is éhes, csak szomjas. Megy a csaphoz, s vizet ereszt a poharába. Az anyja, rosz-szallóan rászól. — Van leves! Minek iszol ebéd előtt abból a vacak vízből? — Szomjas vagyok! — Gimnazista létedre tudhatnád, hogy a víz, nem oltja igazán a szomjat. Egyél előbb levest. Finom zöldborsó-levest főztem, meg krumplis-tésztát. Arra aztán ihatsz vizet, amennyit csak akarsz. Erzsike elzárja a vízcsapot, enged az anyai szónak, mert a rossz hír közlése előtt, nem célszerű az ellenkezés. Leül az asztalhoz, kanalazza a levest. ízlik is neki, de nem sokáig ehet jóízűen, mert az anyja, máris faggatózik. — Mi újság az iskolában? — Matekból, rosszul állok. — És ezt csak most mondod? A tanév végén? — Nekem is csak most mondta a tanár úr. — És mit jelent az a "rosszul állok"? Bukást? — Ha az összefoglalón jól szerepelek, akkor átenged a tanár úr. — Kellene néhány különórát venned tőle! — Nem ád különórákat a tanár úr, mert túl sok a kötelező óraszáma. 5»