Bűntelenek bűnhődése [antikvár]

Egy évszázadnyi időforgatagban nemzedékek életében akadt életszaka, amikor léthatározó alapelvek között a szegénység ellen vívott küzdelemben az egyenlőség, a kollektivitás, a szolidaritás, a humanistás értékek kiemelése dominált. Világunk újabb, az ezredfordulót előkészítő változásai azonban egy sajátos történelmi kényszerátszállás viszontagságai között szemléletet, életcélt, magatartást, életlehetőséget egyaránt módosítottak. Az efféle folyamatok időszerű számvetésében a csend végét keresve csatlakozás... tagozódás... egységesülés... verseny... lettek a korszakváltás "kulcsszavai". A "velünk élő történelem" új metaforái. Egyúttal a kétkedés példáiként. Mégis úgy tűnik, e fogalmak a megújulás gerjesztette útváltás karakterisztikus elemei. Másfél évtized tapasztalata igazol: az átmenet keserves próbatételnek bizonyult. "Fent, középen és lenn" - felújítva a hajdani szlogent. Az úton, a nyugtalan lélekkel történő haladás közben a "Honnan?" és a "Hová?" válaszai lassan körvonalazódtak, ám - a történeti hűség okán - választ igényelnek a "Hogyan? Mi módon? Milyen eszközökkel?" kérdéscsoportok is. Ezerarcú valóságunk a válaszok sokféleségét kínálja. Éppen annyit, ahány összetevője motiválta az átalakulást. A csokorba gyűjtött életesetek ennek, de a társadalomtól elhagyatott embercsoportoknak a létpéldái... Keressük helyünket a lépést váltó világban. Van, ki teljes sikerrel, míg mások, a többség, sajnos sikertelenül. A bűntelenek. A kitaszítottak. A perifériára szorultak. Ők mitévők legyenek? Hová tartson, hová meneküljön, ki nem lel boldogságra, helyette útvesztőbe, labirintusba téved? Avagy kinek a Tamási Áron megfogalmazta "valahol otthon legyünk" léleknyugtató állapota sem adatik meg? Építkezzen félelemből, szorongásból? Vagy kiáltsa világgá a hajdani musical címét: "Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni..."?