Búvópatak [antikvár]

Bátran elmondhatjuk, hogy az író és esszéista második regénye: a Búvópatak sem kevésbé ígéretes és elszánt vállalkozás, mint amilyen az első volt. Bálint Péter az európai regény hagyományainak és a modern próza törekvéseinek ismeretében, az episztola és az írói levél bizonyos formáinak bűvöletében, személyes vallomásokon és bölcseleti esszébetéteken keresztül összegzi a mester és tanítvány bonyolultan összetett viszonyát, a négyszáz éves európai protestantizmus szellemi és lelki örökségét, a Szent Bertalan-éji és az auschwitzi mészárlás meghökkentő történelmi összefüggéseit. A Búvópatak, mely az alcím szerint is folytatása az első kötetnek, az "áltörténeti regények" mind terjedelmesebb folyamába tartozik, s számtalan vonásában rokonságot mutat Marguerite Yourcenar és Szentkuthy Miklós műveivel, elegendő, ha csak a szenvedélyes éntükrözést, a gyakori maszkváltogatást, a fordulatos és bőséges történetmondást, a sajátos írói nyelvezet kialakítását említjük. A regény egy XVI. századi debreceni peregrinus deák érdekfeszítő kalandjai révén vezet vissza bennünket a történelmi múltba: németalföldi városok és műtermek életteli világába s egy klaszikus műveltségű, rezignációra hajlamos mester töprengésein, tanácsain keresztül pedig a szellem birodalmába.