Cady válása [antikvár]

Az olvasók el sem tudják képzelni, hogy azok a levelek, melyeket egyik-másikuk a szerzőnek ir, amelyben a nekik tetsző vagy visszatetsző regényt dicsérik vagy ócsárolják, mennyire értékesek a könyv irója szemében. Nagyon különbözőek ezek az irások. Aki iró egész szivével szereti műveit, egyik mellett sem haladhat el érzéketlenül és közömbösen. Az ostobákat és rosszakaratuakat éppen ugy figyelemmel kell kisérni, mint a hizelgőeket és magasztalóakat, akiknek irásain vajmi gyakran megérződik, hogy a saját maguk emelkedésének és megtiszteltetésének érzik, ha a pillanatnyilag divatos iróval leveleznek és ilymódon bizonyos szerepet játszanak az élet örökké rohanó mozgóképszinházában. Igaz, van sok értelmetlen, izléstelen leirás, sötét, kitekert mondatok, beteges dadogás... de viszont mennyi bájos, meleg levél!... Szinte hihetetlen, hogy a modern ember, akit szeretünk közömbösnek, unottnak és szkeptikusnak beállitani, akiről nagyobbára az a vélemény, hogy a mozi áttörő sikere óta nem tud és nem szeret olvasni és elkerüli a szellemi megerőltetés lehetőségét is, mennyire tud lelkesedni, sőt őszintén rajongani is!