Carlotta Torresani [antikvár]

Részlet a könyvből:-Doktor úr! Lunati doktor úr!Közvetlenül az ablak alatt kiáltottak. Rögtön utána megdöngették a csengőt helyettesítő kopogtatóval a ház ódon, rézszögekkel kivert kapuját.Lunati felriadt álmából. Egy pillanat alatt teljesen éber volt. Kiugrott az ágyból, felrántotta a folyosóra nyíló ajtót, kiáltozva élesztgette az álomszuszék cselédleányt és gyorsan kitárta a zöldre mázolt, kissé bedagadt zsalugátereket. Odalent, a virágbaborult oleanderfák között megpillantotta a Torresani-ház szolgájának nyeszlett kis alakját.Silvio felfigyelt a hevesen kitaszított ablaktáblák zörejére. Hátralépett és felemelte a fejét.- A grófné, - lihegte, amint megpillantotta az orvos jólismert arcát. - A grófné... Tessék azonnal velem jönni, doktor úr... amilyen gyorsan csak lehet! - Futott az egész úton át, a kikötőtől idáig, hegynek felfelé. Most kimerülten támaszkodott a ház falához.- Megyek, - intett Lunati. Visszalépett az ablaktól. Fojtottan szitkozódott és öltözködni kezdett. Éppen el akarta hagyni a szobát, amikor Emilia kicsit kinyitotta az ajtót és beszólt. Kérdezte, milyen műszereket csomagoljon be. A doktor követte leányát a rendelőbe. Emilia nesztelenül, gyorsan mozgott a villogó műszerek közt.