Carmen miserabile [antikvár]

Részlet:"Veni, Sancte Spiritus! Actiones nostras Több, mint húsz évre kell visszatekintenünk. Dehát miért ilyen későn? - kérdezi az olvasó. A krónikás majd felel, ha a végére ér a szerény, de nehéz munkának. Egy újjal kopogtatva e szomorú históriát".Előzmények: A faji megkülönböztetést a mi családunk is elutasította, s erkölcsi ellenállásba lépett. A náci nyilas üldözés kirobbanásakor véges-végig kivette részét az üldözöttek bújtatásából. Ebbéli tevékenységünk súlyos áldozatokat kívánt, elsősorban is Antal Jánostól, akkori tartományfőnökünktől. Abban az időben növendékeink nagy részét a nyilas-kormánytól, franciaország több bányásztelepeiről hazatelepített fiúcskák alkották. A külügyminisztérium gondoskodott eltartásukról. Pedig nehéz volt akkor a beszerzés. A nehézséget a bújtatottak ellátása is fokozta. Antal atyánk ez utóbbiak számát is gyarapította. A fiúcskák között volt egy Vörös nevű testvérpár. Édesanyjuk Vörösné, el-ellátogatott csemetéihez. Ezek viszont rendszerint elpanaszolták, hogy rossz az ellátás. Vörösné - akinek nemcsak a neve volt vörös - a rendőrségre vitte csemetéinek panaszát azzal, hogy a gyermekek éheznek, mert mindent a bújtatott zsidóknak adnak. 1944-et írtak akkor. December közepén a késő esti órákban a nyilas puskásokat egyenesen a Tf-höz vezette. Végigkutatták az épületet és tartozékait. Több bújtatottat megkötöztek és Antal atyát, meg a konyhában foglalatoskodó Simon Józsefet az újpesti nyilas központba (Diamant palota) hurcolták. Én a kapu melletti irodában mélyen aludtam. Arra lettem figyelmes, hogy kapusjelöltünk (Szovoda Ernő) a nem sejtett látogatóknak azt súgta:-Itt van az igazgató.De Antal atya megjegyezte:-Az emeleten alszik. - Csak reggel tudtam meg az elhurcolást. Azonnal jelentkeztem a pártközpontban, s tiltakoztam. Nem engedtek Antallal beszélni, sőt, engem is ott akartak tartani, s azzal fenyegettek, hogy az egész apátságot" behozzák!"