Carmencita [antikvár]

Részlet a könyvből: "Az öt normandiai szürkétől vont emeletes omnibusz hatalmas vízsugarakat fröcskölve robogott a pocsolyás úton, Bougival felé. Egész éjjel és egész délelőtt zuhogott a sűrű tavaszi zápor. Reggel, Párizsban, az utasok - egy St. Germain en Laye látogatásra induló társasutazás résztvevői - bőrig ázva, elszontyolodva zsúfolódtak be a kocsi belsejébe. Tizenegy óra felé - amikor Neuillyt elhagyva éppen a Szajna hídján hajtottak át - végre elállt az eső, kisütött a vadezüst fényű, kora márciusi nap. A csoport legtekintélyesebb tagja, egy gumiarcú, ünnepélyes, kövérkés bankár - kit vele utazó titkárnője Monsieur Josénak szólítgatott - elsőnek mászott ki a szabad levegőre, s rosszalló pillantást vetett a vizesen csattogó ponyva alatt üldögélő két fiatalemberre."