Casanova átváltozásai [antikvár]

Részlet a tartalomból: - Szép fiúgyermek - konstatálták a szülésznők, anyja mellére fektetve az újszülöttet, aki a világ minden fájdalmát igyekezett torkán kipréselni. Rövid szendergés után újrakezdte, amikor határozott mozdulattal a vörös márvány fürdőmedencébe, majd az öltöztető asztalra került. Nem csendesült akkor sem, amikor később atyja karjaiba adták. - Az én fiam! - emelte magasra fiát az apa, s legott tovább adta a csitulni nem akaró csöppséget a csinos nagynéninek. S láss csodát: a kicsi mindjárt elhallgatott a puha női karokban. - Ejha! Dörmögött orra alatt az apa, pezsgőt bontott, és töltött: - Az ifjú Casanovára! Úgy tűnt, az elsőszülött nemigen osztozik a család örömében. A lakoma az ő tiszteletére tartatott, de nélküle.