Caxamalca aranya [antikvár]

A hódítók a tengerentúlról jöttek fejlett kultúrájukkal, fegyvereikkel és erkölcsi elveikkel. Gyilkoltak, gyújtogattak, raboltak. Főképp raboltak. Az aranyért jöttek, veszélyeken és viszontagságokon keresztül. Az arany vonzotta őket varázsos erővel. A bennszülötteket kiirtották, az aranyat elvitték. Mindez 1532-ben történt Peruban, Pizarro tábornok vezetése alatt. Az inka kultúrának már csak halvány emlékeit ismerjük. De ezekből is érezzük nagyságát. Ismerte a vérontást és a zsarnokságot, de nem ismerte a földtulajdont. A pénzt sem ismerte - és a nyomort sem. Társadalmi rendszerét valamivel később jezsuita atyák igyekeztek követni és meghonosítani egy másik dél-amerikai településen, Paraguayban. Kísérletük nem tartott sokáig. Megakadályozta valami, ami az inka-társadalomban nem számított, de annál többet számított a spanyolban. Az arany. Az inka birodalomban az arany közszükségleti cikk volt: szerszámokat, dísztárgyakat, apró-cseprő holmit készítettek belőle, és csupán használati értéke volt, mint a kőnek vagy az agyagnak. Az európai társadalomban is kedvelték az aranyat, de itt előkelő szerepet kapott. Itt csereértéke is volt. Sőt: benne testesült meg minden csereérték.