Cécile [antikvár]

Hiányzik a kiadói borító.
1882 ​januárjában a hatvanhárom éves író vacsorameghívást kapott Philipp Eulenburg gróf kastélyába. A házigazda régi családi históriákkal szórakoztatta vendégeit, többek között a gróf egyik fiának történetével, aki ifjúkorában a gárdaezrednél szolgált, és eljegyezvén magát egy nála alacsonyabb rangú leánnyal, házasodási szándékát, az előírásoknak megfelelően, bejelentette parancsnokának. Az ezredparancsnok válasza így hangzott: „Az olyan hölgyet, mint az ön választottja, szeretni lehet, de feleségül venni nem.” Az ifjú gróf párbajkihívással válaszolt a sértésre. A párbajra azonban nem kerülhetett sor, mert a rebellis hadnagyocskát várbörtön-büntetésre ítélték. Fontane képzeletét megragadta ez az epizód, a porosz társadalom szellemének ez a jellegzetes megnyilvánulása, de akkor még nem is sejtette, hogy néhány év múlva majd regényének alapmotívumaként dolgozza fel. Újabb élmények sorára volt még szükséges ahhoz, hogy a mű témája kikerekedjék, elsősorban az 1884-es esztendő nyarára, amelyet a Cécile cselekményének indító és meghatározó színhelyén, a harzbeli Thaléban töltött. Itt találkozott a regény címadó hősnőjének modelljével – a hetvenhét éves potsdami udvari lelkész, szép, fiatal feleségével, akinek nyugtalansága, örökös vibrálása mögött valami titkot sejtett. A többit már elvégezte szorgos anyaggyűjtés s az írói képzelet. 1886-ra elkészült a mű, megvalósult Fontane szándéka: kora társadalmának éles iróniával ábrázolt keretébe helyezve sikerült megrajzolnia „egy bonyolult női jellemet, akinek még nem voltak irodalmi elődei”.